Petőfi Sándor: Anyám tyúkja - evokáció

 

Szergej Jeszenyin:A kutya

Mint a tűzvirág,elnyílt a hajnal,

s fakó gyékényen,suta

szalmakunyhóban hét piros

kölykök fiadzott a kutya.

 

Nyelvével fésülgette őket,

ki nem ment volna percre sem;

ott mókázott,s meleg hasából

habos tej csurrgott édesen.

 

S,hogy leragadt a nap szeme,

selcsitult a baromfiudvar,

jött a gazda ,zsákba kötötte

mind a hét kis kutyafit.

 

Nyomába loholt a kutya-

elmaradozták a hegyek...

A páncéltalan víztükör

fázón,sokáig remegett.

 

A amint gyötörten hazaért,

nyaldosva izzadt oldalát:

egyik kölykének nézte a

holdat,mit rangattak a fák.

 

A szikrázó űrbe meredt,

szimmantott és nyítt és nyögött,

de a vékony hold is lecsúszott,

eltűnt egy vékony halom mögött.

 

S mint akinek kenyér helyett

kötődő kéz követ hajít:

hullatni kezdte lassan a hóba

szeme arany csillagait...

 

  Juhász Gyula:Beteg kutya

Úgy néz rád,mint a szótlan fájdalom,

És vánszorog a ragyogó napon.

Szeméből csöndes panasz sír feléd,

Keresi részvéted tekintetét.

Tebenned bítik,úrban a hívő,

És kínjait eléd teríti ő.

A mindenség poklában didereg,

Oly nyomorult,akár az emberek.

A megváltó halált nem ismeri,

Nem tudja,hogy az enyet ad neki.

Csak nyöszörög,sírása könnytelen

S az égre szűköl árván,csöndesen.

Testvéred ő is és az osztályosod,

A nap egy a ti sorotok,

Szenved,pedig nincs semmi vétke sem,

Ártatlan ő,szegény és védtelen.

Mégis ember az emberek gyilkosa,

És a kutyától soha nem tanul.

 

Az én kutyám:

Az én kutyám házörző,

ilyet nem rajzol a körző.

Itt járlált a nyomomban,

megbotlott a gyomokban.

 

Kutya módra kutyagolt,

pedig kicsi kutya volt.

Kutya fülű,tarka eb,

az alomban született.

 

Macskát kerget,sokat játszik,

de a fára sosem mászik.

Inkább alszik egy nagyot,

bizony,lopja a napot!

 

Egyszer ő az alkonyon,

jelt hagyott az udvaron.

De körmvel,mit kiás,

az csak kutyakaparás.

 

Inkább ugasson nekünk,

akkor máris kimegyünk.

Jelezze a kapuban,

ha hazajött,s apa van!

 

 Bónus István:Rossz kutya

Rossz kutya,te rossz kutya-

Mondom neki,-s Bundás úgy örül,

Szemében fekete láng gyullad

S ész nélkül lót-fut a lábam körül.

Szavaim,hogy mit jelentenek

Nemérti,nem ügyel rája

Csak az érzelmeket fogja fel

Agyának pici anntenája.

Megérzi,hogy szavam nem üres:

Melegítő áram van benne,

S árad felé anyi szeretet:

Három kutyának elég lenne.

Rám néz és szeméből:hűség,hála

lobban felém fekete lángban.

Mintha tudná,mennyi kutya jár

Jó szó nélkül a nagyvilágban...

Nem csak kutya hanem mennyi ember!...

Én is ténfergeke erre-arra,

Szürcsölök olykor örömet is,

De fanyar keserű az alja.

Mert mindig közönyre ébredek,

S ha rálépek utamra reggel:

-Rossz kutya,te csúnya.rossz kutya!-

Nem mondja senki szeretettel...

 

Vass Tibor:Kóbor kutyás vers(részlet)

A kóbór kutyás vers egyik főszereplője

értelemszerűen egy kóbór kutya lesz,

így az lesz egyik legkonkrétabb költemény,

amit valaha írok.

 

Főszereplőjökről címet kapó írásokat,

ugyanis konkrétaknak nevezhetjük ,

attól függetlenül,hogy a konkrétság,

a kóbór kutyás versben sem feltétlenül

csak kézzelfoghatóságot jelentheti.

 

A kóbór kutyás versben

értelemszerűen nem eshet szó másról,

mindössze egy kézzelfoghatóan

kóbór kutyáról,

 

Így arról sem sokat beszélhetek majd benne,

hogy a régebbi,értelemszerűen szintén

elképesztő örömrivalsággal fogadott

verseimnek nem voltak főszereplői.