Egy kutyatartó naplója

Ápr. 2.

Ma volt életem legrosszabb napja, a kutyám, Kullancs, meghalt. El kellett altatni, különben, nagy kínok között halt volna meg. Anya és apa próbáltak engem megnyugtatni, hogy kapok egy másik kutyát. Na, de istenem! semmi nem pótolhatja, azt az ennivalóan édes kis arcát, Kullancsnak! Végül is lehet, hogy igazuk van anyának meg apának, mert egy új kutya lehet, hogy elfelejtettné velem, ezt a tragédiát. Oh, istenem! Hogy írhattam ilyet?! Szégyellem magam Kullancs előtt! Ezen még gondolkoznom kell!

Ápr. 3.

Egyre rosszabbodnak a helyzetek. Mondjuk, az nem, hogy legyen-e kutyám vagy sem. Én eldöntöttem, nem lesz kutyám még egy darabig. Erre, akkor jöttem rá, amikor, töriórán, a tanárnő, egy végtelen hosszú anyagot diktált a füzetbe. Hát igen, gondolhatjátok mi volt: "Elmerülve gondolkoztam, hogy mi legyen ezzel a kutyás üggyel, aztán eljutottam odáig, hogy Lady Gaga miért ilyen fura. Aztán hirtelen a nevemet hallottam, idegességemben nem tudtam mihez kezdeni, ezért bekiabáltam azt ami éppen eszembe jutott:

-Lady GaGa!-Aztán kiderült, hogy a tanárnő azt kérdezte, hogy ki fedezte fel Amerikát. Hupssz. Ezek után kénytelen voltam kivinni, az ellenőrzőm, hogy beírják, hogy beszélni szeretnének a szüleimmel. Ha ez még nem lett volna elég, mikor vittem volna vissza az ellenörzőm, elkezdett csörögni a telefonom, és vajon milyen csengőhangot állítottam be? Hát persze, Lady GaGa-t. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben! Mindenki nevetett, sőt! még a tanárnő arcán is észrevettem valami gúnyos mosolyt, ahelyett hogy lecsitította volna az osztályt! Ajj, elegem van!

Ápr.4

Holnap lesz a szülinapom! Anya valami, nagyon klassz helyre fog elvinni, szerintem valami új plázába, vagy valami drogériába. Jujj, de izgulok!!!

Ápr.5.

Hát, elég nagy meglepetés volt. Először is, anyukám nagy nehezen elvonszolt, arra a nagy meglepetésre. Elvitt egy másik városba, ahol sok-sok kis utca között, hirtelen elértünk egy nagy főtérre. A döbbenettől, leesett az állam. Hiszen egy kutyapiacon voltunk!!! A szüleimnek igaza volt, amint megpillantottam azokat a kis, aranyos szőrpamacsokat, na meg persze a hatalmas dán dogokat, rögtön elvegyültem a kutyák között. Miután anya megtalált, megfpgta a karom:

-Kislányom, nézelődj és ha találtál egy kutyát ami tetszik ,szólj nekem, és ha nekem meg apukádnak is tetszik a kutya, akkor megvesszük. Jó lesz?

-Jó.

Nagyon nehéz volt a választás, már-már azt gomdoltam, hogy kész, ennyi, nem kell több kutya, de sajnos, anya számára nagyon fontos volt, hogy én jól érezzem magam, és ha nem választok egy kutyát anya csalódik bennem, ezért meg kellett, hogy tegyem. Igazából nem volt annyira rémes. Nem tudtam, hogy milyen fajtájú kutya legyen. Végül megelégedtem egy zsemle színű dán doggal. Fekete volt a füle, a szeme és körültte, a mancsai vége és persze az arca. Gyönyörű testű, 1 hónapos volt. A szüleim nagyon örültek, hogy végre választottam és nem vagyok elkeseredve. Tényleg nem voltam, végre elkezdhetem elölről a tanítást, a sétáltatást, stb. Csak hát nem volt neve szegénynek. Végül Scharlotte-nak neveztük el. Mikor hazaértünk Scharlotte elég bizonytalanul körbenézett, és úgy döntött, hogy tetszik neki a lakás, mivel ahogy meglátta a kanapét, rögtön felugrott rá, befészkelte magát a legjobb helyre. Esküszöm, már csak a távirányitó hiányzott mellőle, és tényleg úgy nézett volna ki, mint apa reggel, mikor nézi a Reggeli hireket. 8-ig nem is kelt föl, mert nagyon meg volt szeppenve, de aztán mikor már éhes volt, úgy gondoltam, majd én fogok kezdeményezni. Hoztam két tálkát, az egyiket teleraktam kutyakajával, a másikat meg teleöntöttem vizzel. Amnt megérezte az ennivaló illatát, úgy felpettant a kapéról és egyenesen nekivágott a tálkáknak. Aztán véletlen feldöntött egy vázát, aztán még egyet, és végül egy porcelánbábut. Hupssz. Azonnal odaszaladtam felsöpörni, és tudtam, hogy ha anya meglátja, hogy a porcelánbaba gyűjteményéből eltört egy, Scarlotte jobb esetben kint tölti az év összes napját (legalább), rosszabb esetben beadja kutyamenhelyre. Igy hát neki láttam összeragasztani őket. Scharlotte mintha felfogta volna a bábu súlyát, odahajtotta az ölembe a fejét, és nézte, ahogyan én próbálkozom. Már majdnem kész volt, amikor rájöttem, hogy nem fog összeragadni, mert hiányzik egy ici-pici darabja, és hát ha nincs meg egy kis darab, akkor vége, szétesik. 

-Scharlotte! Keress légszives egy pici darabot, vagy különben nagy baj lesz. Te menj arra, a konyha felé, én elmegyek megnézem a nappaliba.-A következő pillanatban megláttam! De sajnos begurult fotel alá, és nem fért be a kezem. Hiába kénytelen voltam arrébb tolni, de olyan nehéz volt hogy 3 perc alatt 1 cm-t toltam előre.- Scharlotte! Gyere ide megtaláltam!- de Scharlotte ne jött. Már 15 perce vártam, amikor megelégeltem, és odamentem hozzá a konyhába. Amint beléptem  onyhába leesett az állam. Mág jó, hogy anya meg apa elmentek vásárolni!!! Scharlotte magára boritotta a lisztet. Azt hitem megpukkadok. "Nyugi! Hiszenez csak egy kis liszt, a fotel nagyon nehéz, még van 2 váza, hogy összeragazd, a kutya meg HÓFEHÉR!!!!"-gondoltam magamban. Végül kifeszitettem a fotelt egy piszkavassal, és Scharlotte segitségével, arrébb toltuk a fotelt annyira hogy ki tudjuk szedni a darabot. Összeragasztottam a babát. Ezek utá a két váza egyszerrű menet volt. "Jó-gondoltam magamban-már csak egy kis fürdetés összesöpörni a lisztet, és máris kész. Inkább a söprögetéssel kezdtem. Viszonylag könnyen ment. És akkor jöt a fürdetés, na az volt még nagy kaland. Odáig megvolt, hogy Scharlotte-ot beleültettem a kádba (azt sem tudta mi az ÜL!), fél óriág ott orditottam, hogy ül! aztán amikor azt mondtam hogy

-Jól van, akkor ne ülj le. Elegem van belőled!-Scharlotte leült. Totál kivoltam már anya felhivott, hoy mindjárt elindulnak hazafelé. "Szuper már csak egy fél óra és meg fogják látni. Ajjj"-elmélkedtem. Aztán rájöttem, ha igy folytatom már negye órám se lesz, úgyhogy elkezdtem kinyitni a csapot. A következő pillanatban Scharlotte kiugrott, a kádból, de aztn meggondolta, hogy kiugrott és visszaugrott. Igen, amikor visszaugrott, az egész viz ami a kádban volt bele az arcomba! Látta, milyen ideges vagyok, ezért gyorsan beleült. Aztán véletlen meglöktem a csapot, és hideg vizre váltott. Ekkor Scharlotte nem birta tovább és felállat és arrábsétált, de nem ment a csap alá. Nagyon aranyos volt hogy a farka végétől a derekáig visszanyerte szinét, és a derekától az orra egyéig lisztes. Nagyon félt, hogy elüvöltöm magam, de amikor meglátta, hogy szakadtam a röhögéstől, nagyon boldog lettt, és mostmár gyorsan lefürdettem. Igen, amikor azt hittem hogy vége, nagyon is tévedtem! Ugyanis "úszott" a fürdőszoba a liszt és a viz keveékében. Gyorsan feltakaritottam. Aztán amikor vittem volna vissza a felmosóvödröt a helyére, hallottam a távirányitós kapunk vinnyogását, azaz anyáék hazaértek. Rekordgyorsasággal bevágtam magam a fotelbe, szóltam Scharlottenak, aki idővel megszokta a nevét, és az ölembe hajtotta a fejét. Pont abban a pillanatban amikor anya kinyitották az ajtót, bekacsolt a tévé, és az jött ki amit apa nézett legutóbb. 

-Kislányom, nagyon örülök, hogy végre boldognak látlak, és összemelegedtetek Scharlotte-al-nézett ránk büszkén. Aztán  tekintete rásiklott a képernyőre, és nagyon megilletődött.-Ööö, pontosan miót nézed az egyenes beszédet? -Aztán én is ránéztem a tv-re, és tényleg ott volt a nő és valami politikus. Nyugisan anyára néztem, rámosolyogtam és ezt feleltem:

- Anya, kamasz vagyok. Vannak hirtelen változásaim. Most úgy vélem nagyon hasznos 1 órán keresztül egy csinibabát, és egy gazdag mukit nézni, amint beszélgetnek. Tudod, fontos a kommunikáció..-adtam meg a számomra frappáns választ, és gyilkos tekintettel Scharlotte- ra meredtem. 

-Jól van, elhiszem, nézd mit hoztam neked!!!-És abban a pillanatban előhúzott a NAGY (azaz óriás)táskából .. na vajon mit? hát persze ruhát. És mi következett? 2 órán keresztüli ruhapróba. Eközben Scharlotte lefeküdt az ágyamba. Mikor le akartam dőlni aludni, nem tudtam arrébb tolni, mert ahogy megpiszkáltam,elkezdett morogni. Úgyhogy, szerepcsere, és a földön aludtam.

Ápr. 6.

Elég kényelmetlenül aludtam. Két okból kifolyólag. Az egyik: a parketta úgy nyomta a gerincem, hogy lehet, hogy gerincferdülésem lett. A másik meg az, hogy Scharlotte, úgy horkolt, és vonyított álmában, hogy szerintem még a szüleim se tudtak aludni. És igazam volt, mert amikor kiléptem a szobámból, anya és apa a két fotelben ült, kávét szürcsölgetve, maguk elé meredve, és összegumbacolódott hajjal. Én is csatlakoztam hozzájuk, azzal a különbséggel, hogy a hátam nagyon fájt, a hajam hasonlított egy mikrofon fejéhez, és karikás szemekkel. Aztán a következő pillanatban, kijött Scharlotte a szombámból, egy párnával a szájában. Felugrott mellém a kanapéra párnástól, lerakta az ölembe a párnámat, és ráfeküdt. Ezúttal nem aludt, hanem pihent. De alig telt bele 10 másodperc a szüleim és én is nevetni kezdtünk. Hát igen, Scharlotte tényleg jó kutya. Gondoltam magamba meg délelőtt. Aztán jött a délutan, és minden megváltozott, elmentünk Scharlotte-al a kutyaparkba. Idáig még semmi gond. De aztán mikor észrevette, hogy vannak olyan dán dogok mint ők, mindenhova el akart menni. De én szorosan fogtam a pórázt. De Scharlotte sem akart engedelmeskedni nekem, ezért elkezdett húzni. Ez mostmár úgy nézett ki, mintha ő sétáltatna engem. Végül is nem volt olyan rossz, egy csomó emberrel megismerkedtem. Aztán elértünk egy gyönyörű szép dán doghoz, akit Merlinnek hívtak. A gazdáját nem találtuk.

Scharlotte